Őrület vagy sorscsapás? - első beszámoló a Gyönyörű sorscsapás filmről

Tegnap, a premier után egy nappal elmentem megnézni a Gyönyörű sorscsapás című könyv alapján készült azonos nevű filmet. Nagy várakozásokkal teltek a hetek, míg eljutottam a nagy napig és végre kényelembe helyezhettem magam a mozi puha kis foteljében. Megelőzte egy hosszas felkészülés, ugyanis újraolvastam Abby és Travis történetét mindkét szemszögből, így mondhatom, hogy felkészültem a látványvilágra... Vagy mégsem?

Még friss a film, így nem akarom lelőni a sztorit, később hozok egy értékelést a regényekről és majd oda beszúrom a spoileres dolgokat a filmről, illetve lesz majd podcast rész is, ott tuti kiöntöm majd a szívemet, ne féljetek!

Kezdjük az elején. Imádom Jamie McGuire könyvsorozatát, először 2012-ben olvastam a Gyönyörű sorscsapást, aztán szépen sorban a többi részt is. Így igazi könyvmolyként tudjuk milyen megnézni egy filmet. Szerintem valahol mind azt várjuk, hogy ami a lapokon pörgött és a fejünkben létezett, azt bizony megkapjuk a vásznon. Ennél a filmnél ennek a töredékét éreztem, de erről majd később. A lényeg, hogy HA! elvonatkoztatunk a könyvtől, akkor tetszett a film, és nézzétek meg, szerintem jól sikerült romantikus történet, ami nyomokban Gyönyörű sorscsapást is tartalmaz.

A főszereplő színészek pozitív meglepetést okoztak. Amikor először szembesültem a mozi plakáttal kicsit elhűltem. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem a szereplőket és az agyam el is utasította, hogy ez így rendben van, de a vásznon jók voltak. A Maddox testvéreket ne is említsem, velük nem tudtam megbékélni és szerintem nem is fogok :D. Szegény Shepley és America sem volt jó választás szerintem, az ő karakterük teljesen másképp működött, mint kellett volna.

Most, hogy így eltelt egy éjszaka és aludtam rá egyet, kivilágosodott , hogy ugyan a könyv esszenciája nekem hiányzott a filmből, ami a szereplőket azzá varázsolja, akik a könyv szerint, és a történet vezetéséből is hiányoztak a lényegi elemek. Egy kellemes romantikus film, ami nem vesz el tőlünk, ugyan nem sok pluszt ad, de ha elvonatkoztatunk a regénytől, még akár újra meg is nézném.

És ki tudja, majd lehet, hogy egy hosszabb idő távlatából még jobbnak avatom, hiszem amikor anno a Vámpírakadémia filmet is megnéztem, teljesen kikészültem, aztán nemrég jött a sorozat és be kellett látnom, hogy a film nem is olyan rossz. Nagyon kiváncsi leszek, esetleg készülnek-e még részek, mert a történetben mégy nagyon sok van.

Kellemes mozizást és/vagy olvasást Nektek!