Közel Afrikához - Lea Kampe - Karen Blixen

A Távol Afrikától az egyik kedvenc filmem. Minden szülinapomon megnézem, ez nálam már hagyomány. Úgyhogy amikor megláttam, hogy a Kossuth kiadónál egy új könyv jelenik meg Karen Blixenről, azonnal tudtam, hogy el akarom olvasni.

A történetről röviden

Két idősíkon játszódik a regény.

Az 1950-es és az 1920-as években.

Ott kapcsolódunk be Karen történetébe, amikor már külön élnek Brorral, és már valami alakul Denysszel. Karen viszontagságairól olvashatunk, a szolgálókkal való kapcsolatáról, az anyagi nehézségeiről. A sok megpróbáltatás ellenére a remény végig él, és ez jó érzéssel tölti el az olvasót.

Az 1950-es években játszódó szál Karen egy egykori szolgálójáról, Abdullahiról szól. Valójában egy visszaemlékezés erre a nagyszerű dán hölgyre, aki nagy hatással volt a farmján élő emberek életére.

Gondolatok

Végigkísért egy érdekes kettősség. Egyszerre szerettem, hogy visszarepít az imádott filmem helyszíneire, másrészt nem kaptam meg tőle azt az érzelmi löketet, amit az 1985-ös mozgókép mindig garantál.

Lea Kampe regénye egy jól elmesélt történet, egy kitartó, önálló nőről, és a kenyai farmjáról. A szerző ügyesen ötvözte a film eseményeit, a Volt egy farmom Afrikában című anekdotagyűjteményt és a saját nézőpontját.

Hálás vagyok, hogy beépítette a történetbe Lulut, az antilopot, aki az eredeti könyvben benne volt, de a mozgóképen nem kapott helyet. Édes sztori egy kölyök antilopról, akit Karen megvásárolt, és így hozzá került a farmra. Aztán amikor ivarérett lett, elhagyta a “szülői házat”, de néha pirkadatkor visszalátogat és a házat kémleli az erdő széléről.

Egy másik cuki jelent, amikor Kamante megkérdezni Karent, hogy biztos-e benne, hogy képes regényt írni, mert a fiú számára Karen könyve nem tűnik könyvnek, inkább csak lapok hadának. Nem úgy mint a keménytáblás Homérosz-kötet a polcon. Na az könyv. De Karen kedvesen elmagyarázza, hogy ha eleget fizet egy kiadónak, akkor olyan szép, kemény könyvet varázsolnak majd a regényéből. Ettől Kamante megnyugszik.

Nagyon tetszett a gondolt, miszerint “Ha ki akarjuk deríteni, boldogok vagyunk-e, azt kell megkérdeznünk magunktól, milyen lenne, ha az épp aktuális állapot örökké tartana.”

Arra kíváncsi lennék, hogy milyen hatással van azokra a regény, akik nem látták a filmet, és nem olvasták a Karen Blixen által írt könyvet. Én szerettem. Örülök, hogy elolvastam, mert egy ilyen különleges hölgyről szóló történet mindig élmény. És persze csodás volt, hogy egy rövid időre visszakerültem a Ngong-hegység lábánál fekvő farmra.

Köszönjük a kötetet a Kossuth Kiadónak!

A könyvet itt találjátok: https://www.kossuth.hu/konyv/6052/karen-blixen--afrika-oroszlanja