Karácsonyi időutazás - Aux Eliza: Mögöttem a jövő

Eszter
Aug 27, 2024
3 min read

Egy történet a múltról, a jelenről, a ifjúkori érzésekről, a barátságról, a testvéri szeretetről, a világjárványról, és nem utolsó sorban az időutazásról. Valószínűleg én voltam a legkülönösebb látvány, ahogy a Balaton mellett, a tűző naptól árnyékba menekülve egy havas borítójú könyvet olvasok.

Laura nyolcadik osztályos, 2020-ban. Szóval online oktatás van, amit nem igazán kedvel. Visszavágyik az iskolába, legfőképpen azért, mert bármit csinál online, az osztálytársai sértő kommentjeivel és reakcióival szembesül, ettől teljesen össze van omolva. Egy decemberi napon kimegy a karácsonyi vásárra, és egy véletlen folytán visszakerül az 1980-as évekbe az öccsével együtt. Laura és Boti igyekeznek feltalálni magukat a számukra ismeretlen korban. Találnak jó fej tiniket, akik segítenek neki, és többek között a szüleikkel is megismerkednek. Mármint a fiatal, iskolás verziójukkal. Szerencsére semmi nagy kavarodást nem okoznak az időben, és a végén sikeresen visszatérnek 2020-ba.

Ez a vékony kis könyvecske csurig van popkulturális utalásokkal! Legyen szó filmekről, zenéről vagy retró nasikról, minden szóba kerül. A szerző élvezetes módon teremti meg az 1980-as évek hangulatát.

Tetszett, hogy a regényt áthatja a nosztalgia, amely három különböző típusa lehetett osztani:

1980-as évek: a kor, amit személyesen nem tapasztaltam meg, de el tudtam képzelni
2020, vagyis az év, amikor a covid kifogott rajtunk! Nem mondom, hogy jó érzés volt újra belegondolni, hogy mit éltünk át, de mára már ez is történelem.
Az utolsó nosztalgia-faktor pedig, hogy felidéztem, hogy milyen volt nyolcadikosnak lenni, és belegondoltam, hogy mennyire nehéz lett volna, ha karanténban kellett volna töltenem az általános iskola utolsó évét.

A szerző ügyesen fogta meg a tini kori lelki problémákat. Néha naivnak, és logikátlannak éreztem a főszereplőt, de simán lehet, hogy 13 évesen mind ilyenek voltunk.

Az időutazás mindig érdekes téma, ugyanakkor roppant ingatag talaj. A regény ilyen szempontból nem adott kapaszkodót, nem olvashattunk semmilyen áltudomány időutazás elméletről. Mondjuk ahhoz rövid lett volna a történet. Ezzel együtt nem vett el a könyv élvezeti értékéből, hogy nem mentünk bele az időutazás részleteibe.

Érdekes lélektani vonulata van a történetnek, ami nagy kérdések érint, sajnos csak röviden. Ez hagyott némi hiányérzetet, de erről a következő blokkban írok részletesebben.

Formailag hibátlan könyvről van szó, ritka, hogy egyetlen elütést se találni egy szövegben.

A regény alapötlete érdekes, és vannak benne lehetőségek, de azt éreztem, hogy inkább csak egy vázlatot olvasok, mintsem egy kész, alaposan kidolgozott regényt. Ütemesen haladtak az események, minden le volt írva, de nehéz volt átérezni a történések érzelmi vonalát. A lehetőség benne van, a szerző írásmódja letisztult és stabil, simán lehetett volna ebből egy alaposabban kidolgozott regény. Abszolút a szöveg hosszából adódnak a problémás elemek, amelyek nem is annyira problémák, inkább csak hiányosságok.

Biztos, hogy a szerző sokkal többet tud a történetről és a szereplőkről, mint amennyit az olvasók elé tárt. Ezt sajnáltam. Rendben volt a regény, csak nem volt teljes. A történet haladt, minden mintha magától megoldódott volna, és közben valahogy elvesztek a karakterek, vagyis az egyedi hangjuk.

Ami a legjobban zavart, hogy túl könnyen boldogult a múltban Laura és Boti. Nem ütköztek nehézségbe - az időutazás tényén kívül - , mindig volt pénz, kaja, senki nem gyanakodott rájuk, és megvolt minden infó, amire szükségük volt.

A lélektani vonulat ott van a sorok között, ezt érezni, de sajnos épp csak megkapargattuk a felszínt.

Összességében egy szerethető történetről van szó, tele ígéretes lehetőségekkel. Örömmel olvasnék egy bővített változatot, amennyiben a szerző szívesen foglalkozna majd még ezzel a felépített világgal.