Eszter, és az Eszter hagyatéka - Márai Sándor - Eszter hagyatéka ajánló

Szombat reggel felültem az ágyban, megdörzsöltem a szemem, és még félálomban a könyvespolcra tévedt a tekintetem. A félhomályban megpillantottam a könyv vékony gerincét. “Ezt fogom ma olvasni”. Hát így kezdődött.

Eszter hagyatéka. A könyv, amely nem tesz mást, csak kérdéseket vet fel. Olvasás közben, és utána is. A szöveg rendkívül olvasmányos, gyorsan lehet haladni vele.

Ez nem csak olvasni kell, hanem át is kell érezni...

Eszter a negyvenes évei közepén járó hölgy, aki a családi birtokon él, egyetlen rokonával, Nunuval. Eszter életének szerelme Lajos, aki Eszter testvérét vette feleségül sok-sok évvel ezelőtt. Egy napon táviratot kap Lajostól, azt írja, hogy meglátogatja. Aztán meglátogatja. Aztán elmegy. És minden seb újra felszakad.

- a hangulat

- a párbeszédek

- az írásmód

- hogy megtudta idézni a múlt hangulatát

- különös módon adagolja Márai az információkat, ha kalandregény lenne, akkor azt mondhatnánk, hogy szanaszét spoilerezi önmagát, de mivel itt nem az a fontos, hogy “Mi történt”, hanem hogy “Mit érzett”, ezért tökéletes

- amikor Lajos azt mondja, hogy neki nincs jelleme

Azt hiszem ilyen nem volt. A mű kerek egész, számomra. A filmet nem igazán szerettem, mert inkább csak egy felszínes másolata volt a könyvnek, és nem adaptáció.

“S visszafeküdtem az ágyba, leveleimmel, emlékeimmel s elmulasztott ifjúságom fanyar öntudatával.”